Történet

Történelmi visszapillantás

Klement Kornél

Én először 1969-ben találkoztam, ezzel a furcsa köszöntéssel, mikor apukám (Klement Kornél) elvitt engem 9-évesen a Kastl melletti kiscserkesztanyába Baernhofba. Ő az akkori Nemzetőr című, nyugati emigráns újságban olvasta a hirdetést, hogy nyugaton felnővő gyerekek számára itt cserkésztábort rendeznek. Apu saját gyerekkorában még a második világháború elött cserkész volt a szécsényi Páter Bárkányi János cserkészcsapatban. És így egészen úton Frankfurtból Kastlig magyarázta nekem, hogy a cserkészek úgy köszönnek hangosan, hogy „jó munkát” és közben két vagy három újjal mutatnak. Bevallom, ez nekem akkor elsőre nagyon gyanús volt. De kiderült, azóta ez lett mindnyájunk „mesterségének címére”!

Mikor megérkeztünk Baernhofba a kapu szépen fel volt virágozva és egy „Isten hozott” szöveggel díszítve. Az első napon jött a böllér és a melléképületben lelőtte a hizlalt disznót, ami aztán a tábor húsellátását biztosította. Apu mesélte, hogy ők régebben, mikor még Szécsényben táboroztak, rendszeresen tartottak úgy nevezett gomba-napot. Az őrsök bejárták az erdőt és összegyűjtötték a környéken az ehető gombát; a konyhások meg elkészítették. Na, mi ezt a két szokást már nem vettük át a frankfurti cserkésztáborba! Pedig egy hagyományos disznóvágás talán nem is lenne annyira rossz!

1972-ben Frankfurtban a magyar mise a Kolping-ház kápolnájában volt fönt az első emeleten; az állatkert közelében. Apu a március 15. ünnepség után kiállt a színpadra és mondta, milyen jó lenne gyerekeinknek értelmes magyar közösséget biztosítani. Ő a cserkészetet javasolja, azt ismeri, ilyesmi van is már Németország egynéhány városában, és ő hajlandó azt itt megszervezni. Ízelítőként felolvasott a közönségnek egy tábori napirendet. Hát olyan nagy kacagás tört ki, hogy én azon teljesen megrökönyödtem! Miért vicces az a felnőttöknek, ha a gyerekek szabadidejükben is reggel 7 órakor felkelnek, tornásznak, mosakodnak majd sátorszemlét tartanak? Az akkori felnőttek sem voltak jobbak a maiaknál! De persze az is hozzátartozik az igazságához, hogy utána az összes gyerekes szülő jelentkezett apunál!

1972 nyarán ketten elvégeztük az őrsvezető-képző tábort Kastlban: Kallay Ingeborg, akinek szülei még a világháború után Uruguayba menekültek, majd visszajöttek Európába és Mammolsheimba költöztek. Én voltam a másik frankfurti jelölt, és külön korengedményt kaptam, hogy az alakuló csapatnak legyen fiúőrsvezetője is. Így indult végül a csapat három őrssel 1972 szeptemberében. Kallay Ingeborg vezette a leányőrsöt, én vezettem a fiúőrsöt és apu maga meg a róverőrsöt. Kiscserkészőrsünk akkoriban még nem volt.

Abban az időben a katolikus egyházközség 3 szobás irodája Sachsenhausban volt, az Oppenheimer Str. 49-ben, a vashíd, azaz az Eiserner Steg közelében. A lányok voltak az értekező szobában, a fiúk Angelika nővér irodájában, a róverok meg a konyhában. A szülők pedig Ambrus Szaniszló atyával együtt annak irodájában vártak a gyerekekre és beszélgettek addig. Szervezetileg a katolikus egyházközség lett a csapat fenntartó szervezete, természetesen elfogadva, hogy szép számmal voltak köztünk református gyerekek is.

Néhány gondolat az őrsi nevekről, meg a cserkészkönyvekről. Akkor 3 cserkészkönyvvel rendelkeztünk: az 1., 2. és 3. cserkészkönyvvel a három nagycserkészkorosztálynak megfelelően. Megjegyzem, hogy a rendszerváltás után 1990-ben, ezeket Magyarországon azonnal kiadták, mind a hármat egybefogva egy vastag könyvben.

Így nem csoda, hogy az induló fiú őrs neve Csodaszarvas őrs lett, a lányoké pedig Tulipán őrs. Megjegyzem: Akkor a fiúk még mind hősök akartak lenne, így a fiú őrsi nevek általában Párduc őrs, Turul őrs, Tigris őrs, Sólyom őrs vagy ilyenek voltak. A lányok meg szépek és szelíd virágok óhajtottak lenni, pl. Rózsa őrs, Rozmaring őrs, Nefelejcs őrs.

Manapság viszont már a cserkészetben is posztmodern időket élünk. Figyeljétek csak az új őrsi neveket, pl. Ugró Bakkecske őrs vagy Kicsi Licsi őrs!
1973-ben kiköltözött a Csehszlovák Katolikus Misszió az Oppenheimer Str. 49-ből. Látva, hogy milyen szépen beindult a frankfurti cserkészcsapat, Kempf püspök Limburgban a felszabaduló 3 szobát a Magyar Katolikus Egyházközségnek adta kifejeztetetten ifjúsági cserkészmunkára.

Az első egésznapos kirándulásunkat 1973 őszén tartottuk, kint a Taunus hullámzó és viszonylag meredek dombjai között. Szegény Gulyás Matyi bá (Ildikó édesapja, Alícia, Laci és Vali nagyapja), aki a bánáti nagy síkságról, Nagybecskerekről szármázott végig Petőfi Sándor versével igyekezett nyugtatni lelkét, amikor kevés levegője engedte:


Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.


Az első táborunkat 1974-ben tartottuk Taunustein-Wingsbachban pünkösdkor, természetesen a Heidelbergiekkel együtt. Ne felejtsük, hogy a heidelbergi cserkészcsapat szintén 1972-ben alakult Irmey Gyurka vezetésével, mégpedig először a frankfurti csapat rajaként; csak öt év után lettek formailag is önálló cserkészcsapat. Így mindig is nagyon szoros kapcsolatot tartottunk velük, ami hála a Jóistennek azóta is fennáll.

1985-ben egészült ki a Rajna-Majna vidék a harmadik csapattal, mégpedig a mainzi cserkészcsapattal ifj. Barcsay Ákos alapításával. Ők eleve külön csapatként indultak, de velük is mindig szoros és testvéri kapcsolatot ápoltunk.

Így formálódott a máig is élő FraMaHaj szövetség (Frankfurt, Mainz, Heidelberg) vagy más nevén RaMaNe szövetség (Rajna, Majna, Neckar).

Befejezésként engedjétek meg, hogy felsoroljam Nektek az összes 11 valaha is volt frankfurti csapatparancsnok nevét:

i. id. Klement Kornél
ii. Düpong Imre
iii. Tóth Angelika nővér
iv. Matyasovich Henrik atya
v. ifj. Klement Kornél
vi. Klement Nándor
vii. ifj. Koltai Mária
viii. Stolmár György
ix. Miller Alicia
x. Varga Árpád
xi. Klement Réka

Néhány különlegességre szeretném felhívni figyelmeteket a névsorral kapcsolatban:
Az első négy csapatparancsnok: id. Klement Kornél, Düpong Imre, Tóth Angelika nővér, Matyasovich Henrik atya úgy nevezett első generációs menekültek ill. bevándorlók voltak. Azaz ők maguk érkeztek a Kárpát-medencéből Frankfurtba.
Az utánuk következők viszont már mind itt születtek és itt nőttek fel Frankfurtban. Vagyis saját termésünk, általunk nevelt cserkészekről van szó, így ifj. Klement Kornél, Klement Nándor, ifj. Koltai Maria, Stolmár György. Mi négyen alkotjuk a második nemzedékes csapatparancsnokokat.
Viszont az utolsó három csapatparancsnok: Miller Alícia, Varga Árpád és Klement Réka már harmadik nemzedékes csapatparancsnokok, mert nemcsak, hogy szüleik, hanem nagy részben már nagyszüleik is Frankfurtban cserkészkedtek.

Kedves kedves Barátok!
Köszönöm, hogy meghallgattátok a frankfurti cserkészcsapat eredettörténetét.
És meséljük egymásnak, gyermekeinknek meg barátainknak azt a sok víg, lélekemelő és közösségépítő történetet, ami a magyar cserkészetet nálunk Frankfurtban, de pont úgy mindenütt szerte e nagy világban jellemezte. Tartsunk össze továbbra is!


Jó munkát – ifj. Klement Kornél (Kori)
Dietzenbach, 2022.10.15.

Scroll to top